Az már önmagában érdekessé tesz egy virágot, ha rovarokat emészt. Áll egy helyben csalogatóan, a repkedő vendégei meg gyanútlanul rászállnak. A rafinált növény ekkor gyorsan összezárja két levéllemezkéjét, és megemészti a látogatóját.
Ez a két fél levéllemezke olyan kiálló nyúlványokat használ, amik összezárva szinte rácsot képeznek, hogy a mögötte lévő rovar biztosan ne tudjon kiférni.
Ez a rácsszerű képződmény izgatott annyira, hogy megpróbáljam a szintetikus agyagomból megformázni.
Sokat kísérleteztem hozzá, formáztam különböző módokon, mire megleltem a megoldást. Elkészült az első cserép agyaglégycsapóm. Aztán gyorsan egy másik is, mielőtt elfelejtem, hogyan is sikerült. Persze így sem ismételném meg könnyedén bármikor, nem lett benne nagy rutinom, de jó volt megalkotni ezt a virágot is.
Leave a Reply